A demokratikus rend védelme a klasszikus Athénban: Egy történeti példa és tanulságai

Absztrakt

A tanulmányban áttekintem, hogy az ókori athéni demokráciának, mint egy ténylegesen létezett, noha a moderntől eltérő demokratikus rendszernek milyen eszközei voltak a demokratikus rend, illetve az ebben az értelemben vett alkotmány védelmére. Elsősorban a politikai aspektusokra fókuszálok, vagyis azokra az eszközökre és eszmékre, amelyekkel kontrollálni próbálták az aktív polgárok/politikusok túlhatalmát, valamint megakadályozták a demokratikus rend felbomlását. Továbbá azt igyekszem megmutatni, hogyan működött egy olyan – demokratikus – politikai rendszer, amely a hatalmat ténylegesen elosztotta a politikai aktorok, a polgárok között, és ahol viszonylag gyenge volt, illetve nem értelmezhető a modern értelemben vett hatalommegosztás. Az alapkérdés tehát egy egalitárius módon szétosztott hatalom és többségi elven működő demokrácia önvédelmi, demokráciavédelmi, végső soron alkotmányvédelmi rendszere; úgy értelmezve Athént mint történeti empirikus esetet, az eszközöket pedig mint egy repertoár részeit. A problémafelvetés érdekességét az adja, hogy a kortárs politikaelméleti diskurzusban az utóbbi években különösen figyelemre méltóan tematizálódik a demokrácia válsága (néha önmagában, néha a ’populizmus’ égisze alatt), és erre a problémára az egyik teoretikus válasz egy olyan – ténylegesen létezett – demokrácia praxisa és eszméi felől jöhet, amely a liberális demokráciák időszaka előtt létezett.