A gondolat alapú jelszóbevitel technikai háttere és lehetősége

Absztrakt

Az emberi lét egyik legkiterjedtebb alappillére, történelmünk, kultúránk, művészetünk és komunikációnk legfontosabb építőkockája a betűk ismerete és használata, az írás. Az UNESCO (UNESCO) felmérései szerint azonban jelenleg a felnőtt populációnak csak 83%-a írástudó. Az infokommunikációs eszközök hétköznapi életben való elterjedésével és az információs társadalom megjelenésével egy új fogalom is formát öltött: digitális írástudatlanság, ami egy olyan fejlett környezetben, ahol a háztartások 80%-a rendelkezik működő számítógéppel, és az embereknek csak 13%-a nem használja az Internetet (america), igen nagy technológiai szakadékot jelent és egyben társadalmi egyenlőtlenségekhez is vezet. A társadalmi felzárkózáshoz nem elég csupán írni és olvasni tudni. A digitálisan elérhető írott tartalmaink kezelése, sokszorosítása, megosztása tartalomtól, származástól függően legalább alapvető biztonságtechnikai ismereteket és biztonságtudatosságot is megkövetel. A digitális tartalmak megvédésére a legkézenfekvőbb módszer, ha a hozzáférést azonosításon alapuló felhasználói jogosultságokkal szabályozzuk. Az előrehaladott technika ellenére, a legszélesebb körben alkalmazott azonosítási eljárás mind a mai napig a jelszavas azonosítás. Jelen tanulmány fókuszában a gondolat alapú szövegbeviteli eszközök technikai áttekintése áll. Képet próbál alkotni a jelenleg elérhető EEG-n alapuló szövegbeviteli, ún. „BCI speller” eszközök lehetőségeiről, hátrányairól és a jelszó alapú beléptetésben történő alkalmazhatóságukról.