A közösségi rendészet varázstalanítása New Yorkban

Absztrakt

Bevezetés: A tanulmány a közösségi rendészet eredeti, normatív víziójának történeti torzulását vizsgálja New York városának példáján keresztül. A szerző bemutatja a koncepció eredeti, közösségközpontú és bűnmegelőző célkitűzéseitől való fokozatos eltávolodást a város rendészeti stratégiáiban.

Cél: A közösségi rendészetből való kiábrándulás folyamatának, ezzel együtt a modell „kikezdhetőségének” feltárása, a modell hosszú távú fenntarthatósága érdekében fontosnak tartott tapasztalatok leszűrése.

Módszer: A vizsgálat történeti-szociológiai megközelítést alkalmaz, és átfogó szakirodalmi elemzésre, valamint New York-i esettanulmányokra támaszkodik. Az esettanulmányok a New York-i rendőrség közösségi rendészeti programjainak alakulását mutatják be.

Eredmények: A közösségi rendészet fennmaradása mindig politikai döntések és folyamatos legitimációs küzdelmek függvénye. Az egymást követő modellek nem lineáris fejlődést mutatnak, hanem adott korszakok politikai választásainak eredményei, amelyek bármikor visszarendeződhetnek konzervatívabb stratégiák felé. A20. század végétől új jelenségként tűnt fel a keményvonalas rendészeti stratégiák „közösségi” nyelvezettel való legitimálása. Giuliani és Bratton időszakától a COP címkéje sokszor a zéró tolerancia eszközeként szolgált, elmosva a határt a valódi közösségi alapelvek és az elnyomó modellek között.

Konklúzió: A tanulmány új szempontokat kínál a közösségi rendészet hazai értelmezéséhez, és hozzájárul annak kritikai újragondolásához. A New York-i tapasztalat azt mutatja, hogy a COP törékeny konstrukció, amely könnyen kiüresedhet és represszív eszközzé válhat. Hosszú távú fenntarthatóságát normatív alapokra helyezése, társadalmi és szervezeti beleegyezésen alapuló alkalmazása biztosíthatja.