Egy késes emberölés kriminalisztikai és büntető eljárásjogi tanulságai

Absztrakt

A tanulmány egy húsz évvel ezelőtti, eddig a szakirodalomban fel nem dolgozott emberölés nyomozását és bírósági szakaszát mutatja be. Utal a vádemelés előtti és a tárgyalótermi bizonyítás fordulataira egyaránt. A tanulmány célja, hogy megfogalmazza a legfontosabb kriminalisztikai és büntetőeljárás-jogi tanulságokat, amelyek hasznosak lehetnek napjainkban is a jogalkalmazóknak.
E cél elérése érdekében a szerzők áttekintették a bűnügyben keletkezett dokumentumokat. Elemezték az elsődleges nyomozási cselekményeket, a gyanúsítotti kihallgatást, majd a helyszíni kihallgatást. Később pedig a folytatólagos terhelti kihallgatásokat is értékelték. Megjelölték az ügyészségi vád legfőbb pontjait, majd kitértek az elsőfokú bíróság bizonyítására, ítéleti indokolására. Mind az ügyészségi észrevételeket, mind a védelmi fellebbezési érveket felsorolták, amelyek alapján megszületett a másodfokú bírósági döntés.
Az esetelemzés megmutatja, hogy a kriminalisztikai első csapásnak milyen nagy jelentősége van a sikeres nyomozáshoz vezető úton. A precíz helyszíni szemle, a forró nyomos adatgyűjtés, a gyors kutatás, valamint a szakszerű (helyszíni) kihallgatás felszínre hozza az ügyben releváns bizonyítékokat. Köztük például a tárgyi bizonyítékokat, amelyek – szakértői vélemények segítségével – megerősíthetik az évszázados kriminalisztikai alapelvet: a cserehatást, az anyagmaradványok kereszteződését. És amely bizonyítékok sokkal inkább erőteljesek, mint a bizonytalan validitású poligráfos, grafológiai, pszichológiai vizsgálatok. A krimináltaktikailag mintaszerű terhelti kihallgatások hiteltelenné tehetik a későbbi védekezési változtatásokat.
Összességében a húsz évvel ezelőtt lefolytatott büntetőeljárás minden szakasza tartalmaz a mai jogalkalmazóknak is üzeneteket: a nyomozó hatóságoknak, az irányító ügyészségeknek krimináltaktikai és krimináltechnikai, a különböző szintű bíróságoknak pedig a ténykérdések objektív és alapos vizsgálatát.