Az ÁVH tényleges elhárító tevékenységének vizsgálata egy koncepciós eljárás alapján

Absztrakt

1950. január 1-jén megalakult az önálló, Belügyminisztériumtól független, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) közvetlen irányítása mellett működő Államvédelmi Hatóság (ÁVH). Tevékenysége során rendszeresen alkalmazta a titkos információgyűjtés humán eszközeit, amelyek a hírszerző, elhárító szervezet rendelkezésére álltak Magyarországon az 1950-es évek elején.
Az esettanulmány célja bemutatni az 1950. január 1-jei hatállyal létrejött, a Belügyminisztériumtól független, a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt Államvédelmi Hatóság szervezeti egységei közötti együttműködést, az ismeretek megosztásának módját, információs szempontú felhasználását. Bemutatja azt is, hogy a feltételezett kémtevékenység felderítése, vizsgálata hogyan szolgálta a belpolitikai célkitűzéssel, a kollektivizálással szemben álló birtokos parasztság (kulákok) felszámolását.
Az ügyre vonatkozó, Budapest Főváros Levéltárában őrzött bírósági iratok, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött vizsgálati és a Jugoszláviát érintő hírszerzéstörténeti dokumentumok, továbbá a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltárában őrzött járási pártiratok összehasonlításával, feldolgozásával készített esettanulmány egy 1951-ben folytatott koncepciós büntetőügyön keresztül mutatja be a diktatúra politikai rendőrsége, az Államvédelmi Hatóság egy megyei osztályának tevékenységét.
A politikai rendőrség Jugoszlávia érdekében végzett kémkedéssel gyanúsított egy volt SS-tisztet, de a kémtevékenység leleplezésével sokkal fontosabb politikai feladatot is el tudott végezni, le tudott számolni két falu kuláknak bélyegzett birtokos parasztságával.
Az eljárásból világosan kirajzolódik, hogy annak ellenére, hogy az adott időszakban Jugoszláviára mint ellenségre tekintettek, az ügyet mégis belpolitikai leszámolásra használták fel.
A vizsgálati anyag iratai, továbbá a Jugoszláviával szembeni hírszerző és elhárító tevékenység levéltári dokumentumai alapján megállapítható, hogy mind a magyarországi, mind a jugoszláviai politikai rendőrség (UDB) komoly ismeretanyaggal rendelkezett a másik fél által alkalmazott titkosszolgálati módszerekről.