A kritikus szervezetek rezilienciája különös tekintettel az EU–USA szabályozási keretek összehasonlítására

Absztrakt

A kritikus szervezetek rezilienciája az elmúlt évtizedben a katasztrófavédelem, a közigazgatás és a nemzetbiztonság egyik központi kérdésévé vált. A tanulmány célja annak bemutatása és összehasonlító elemzése, hogy az Európai Unió (EU) és az Amerikai Egyesült Államok (USA) milyen szabályozási és intézményi megközelítéseket alkalmaz a kritikus szervezetek ellenálló képességének erősítésére. Jelen cikkben a szerzők áttekintik a reziliencia fogalmát és jelentőségét a társadalmi és gazdasági folyamatok, a környezet és a védelmi képességek stabil fenntartásában, valamint a lakossági alapvető szolgáltatások biztonsága szempontjából. Ezt követően részletesen összehasonlítják az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok jogi és stratégiai szabályozási kereteit a kritikus infrastruktúrák és szervezetek rezilienciájának, azaz ellenálló képességének erősítése terén. A tanulmány rámutat, hogy míg mindkét térségben növekvő hangsúlyt kap az összveszély megközelítésű reziliencia a természeti katasztrófák, járványok és egyéb krízisek kezelésében, addig az EU szabályozása inkább jogilag kötelező erejű irányelvekkel és átfogó stratégiákkal igyekszik növelni a létfontosságú szolgáltatást nyújtó entitások ellenálló képességét, míg az USA szabályozása hosszú ideig önkéntes együttműködésre és irányelvekre épített, amelyet a legújabb stratégiák már kötelezőbb elemekkel egészítenek ki. A tanulmány megállapítja, hogy a két megközelítés fokozatos közeledése egy hibrid rezilienciamodell irányába mutat, amely releváns tanulságokkal szolgál a közigazgatás és a katasztrófavédelem fejlesztése számára.