A NIS2 hazai bevezetésének folyamata és kockázatai

Absztrakt

A kibertérben zajló események, támadások száma, összetettsége az ezredfordulót követően jelentősen megnövekedett, és jelentős károkat okozott nemcsak a magánszektor, hanem a kormányzatok számára is. Ezen események egyértelművé tették, hogy szükség van átfogó kiberbiztonsági szabályozás létrehozására az EU-ban. Az unió 2016-ban elfogadta első uniós szintű kiberbiztonsági jogszabályát, a hálózat- és információbiztonsági (NIS) irányelvet, ami alapvető lépést jelentett az uniós szintű hálózati és információs rendszerek közös információbiztonsága felé. A végrehajtás során uniós és nemzeti szinten is több kihívással szembesültek az érintettek, továbbá a kiberfenyegetések gyors fejlődése, az új technológiák gyors terjedése miatt az irányelv – jellegéből következően – nehezen tudta lekövetni a folyamatos változásokat.

A felmerülő kihívások, a folyamatosan változó digitális környezet kikényszerítette az uniós keretrendszer felülvizsgálatát. Ennek eredményeként született meg a NIS2. A frissített irányelv az uniós kiberbiztonság területén átfogó stratégiát képvisel, deklarált célja, hogy megerősítse a végrehajtási mechanizmusokat, a terület alapvető jogi pillére. Egyúttal jelentős mértékben kiterjesztette – elődje, a NIS – alanyi és tárgyi hatályát, annak érdekében, hogy a kritikus infrastruktúrák és szolgáltatások ellenálló képességét megerősítse.

Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az irányelv hatálya alá tartozó hazai vállalkozások és szervezetek megfeleléséhez a feltételek rendelkezésre állnak-e, illetve mi szükséges ahhoz, hogy az érintett szervezetek képesek legyenek megfelelni a NIS2 elvárásainak.