Védett létesítmények egyes méretezési és tervezési kérdései

Abstract

A nagy háborúk idején már az ókorban és a középkorban egyaránt építettek a lakosság és a megtermelt anyagi javak védelmére templomerődöket, különféle erődítéseket. A kor előre haladtával, ahogyan a fegyverek, valamint a harci-technikai eszközök fejlődtek, a katonák és a lakosság védelmére szolgáló erődítési rendszereket is ennek megfelelően kellett fejleszteni. Magyarországon már 1943–44-ben már épültek nagy védettségű létesítmények német tervek alapján. A II. világháború után megtörtént az ország újjáépítése és 1950–52-ben (már a hidegháború időszakában jártunk) az ország vezetése döntést hozott az emberek védelmére, a hadiipari termelés biztonságosabb feltételeinek megteremtésére. Kialakították az óvóhelyeket. A későbbi években fontossá vált az ország vezetése feltételeinek biztosítása egy esetleges háborús időszakban. Védett vezetési pontokat építettek, melyek védettségükben már jóval túlszárnyalták az óvóhelyek védettségét, mivel ezek már föld alatti létesítmények voltak. Ezekben kiépítették a hírrendszert, a kollektív védelmet és számos olyan épületgépészeti technológiát hoztak létre bennük, amelyek segítségével akár egy hónapig is képesek voltak biztosítani az élet- és munkafeltételeket. Hasonló védett létesítmények épültek a világ minden országában. Ezekben jelenleg is élenjár Svájc, Finnország, Norvégia. Típusaik, szerkezeti kialakításaik hasonlóak, hiszen ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani valamennyi létesítménynek. Mivel valamennyi berendezésnek a lelke a villamos energiaellátó rendszer, így a technológiai rendszerek közül ennek a megoldásait mutatom be.