Utász harctéri tapasztalatok

Absztrakt

Vén obsitos vagyok, aki egész életét végigkatonáskodta, illetve a katonasággal szoros kapcsolatban töltötte. Nemsokára elfújják számomra is az utolsó takarodót. Elérkezett tehát a végső ideje annak, hogy átadjam a következő nemzedéknek azokat a szakmai tapasztalataimat, amelyeket a II. világháború utolsó esztendejében szereztem, a 115. önálló utászszázad parancsnokaként. Nem az összesre gondoltam, hanem csak a mai körülmények között is hasznosíthatókra. Kiknek szántam ezt az írást? Fiatal tiszteknek és hallgatóknak, akik gyakorlati kiképzéssel és a katonák tudatátformálásával foglalkoznak, illetve fognak foglalkozni. Fölmerülhet a Kedves Olvasóban a kérdés, hogy miért most, jó 50 év elteltével írom le a tapasztalataimat. Hiszen a hadviselés elveinek és gyakorlatának változása miatt egy részük már elavult. A legutóbbi háborúnk után azonban a résztvevők tapasztalatainak összegyűjtése elmaradt, mert az akkori katonai vezetés politikai nyomásra elegendőnek tartotta, a szovjet tapasztalok átvételét, hiszen azok hitelességét a győzelmük igazolta. Pedig nem ártott volna összevetni az ő tapasztalataikat a sajátjaikkal, mert mint ismeretes, ugyanazt a jelenséget különböző nézőpontból szemlélők
különbözőképpen látják. Ezen kívül a mi civilizációnkat, technikai színvonalunkat és kultúránkat illetően is mások voltunk. Ezzel az írásommal igyekszem pótolni az elmaradás rám eső részét. Könyvem nem terjed ki a műszaki csapatok egészének háborús tevékenységére, hanem csak egy jellemző szeletét mutatja be úgy, ahogyan résztvevőként átéltem.