Katasztrófaturizmus és a Haiyan/Yolanda tájfun

Absztrakt

A katasztrófaturizmus sajnálatos módon, Magyarországon igen csekély szakirodalommal rendelkezik, a fogalma sem definiált, azonban a turizmusföldrajznak vannak neves hazai szakértői. Ezzel ellentétben az angolszász irodalom mind a fogalom, mind a katasztrófaturizmus definíciója és változatossága (grief toruism, disaster tourism, dark toruris, thanatourism stb.) tekintetében előttünk jár. Komoly egyetemek, kutató intézetek foglalkoznak ezzel a témával behatóan. A cikkben a Yolanda tájfun esettanulmány segítségével próbáltuk megvilágítani ezt a rendkívül megosztó jelenséget, amely számos morális és etikai kérdést is felvet, hiszen az áldozatokat holtukban is megilleti az emberi méltósághoz való jog. 2013 novemberében érte el a Fülöp-szigeteket a 8.1-es erősségű Haiyan, helyi nevén Yolanda tájfun. A katasztrófában 6201 ember vesztette életét a hivatalos jelentés szerint és még további 1785 személyt eltűntnek nyilvánítottak. A tájfun nemcsak emberéleteket követelt, hanem óriási pusztítást okozott az ország infrastruktúrájában is, többek között a Tacloban található nemzetközi repülőtér is megsemmisült, amely akadályozta a mentőcsapatok és segélyszállítmányok megérkezését. Az esemény felkeltette a katasztrófaturisták érdeklődését is. A Turisztikai Világszervezet a honlapján arra buzdítja az utazókat, hogy látogassanak el a katasztrófa sújtotta területekre, mert ezzel segítik az ország gazdaságának mielőbbi helyreállítását. Hazánkban is szinte kizárólag negatívumok kapcsolódnak csak a katasztrófaturizmushoz, vannak azonban olyan pozitív példák a világban, ahol ezt a fajta turizmust egy adott katasztrófa- sújtotta régió/térség fejlesztésére fordítják. A nemzetközi szervezetek (NATO EADCRC, UN OCHA stb.) és a hazai szervezetek, hivatásos és civil mentő- és segélyszervezetek fontos szerepet töltenek be a mentésben és helyreállításban.