A BCI eszközök alkalmazási lehetőségei az igazságszolgáltatásban

Absztrakt

Az 1970-es években Jacques Vidal használta először az „agy-számítógép interfész” (Brain-Computer Interface, BCI) fogalmat arra, hogy leírjon minden olyan rendszert, aminek az a feladata, hogy számítógép segítségével adjon részletes tájékoztatást az agyműködésről. Az agy-számítógép interfész elektroencephalográfia (EEG) alkalmazásával közvetlen kommunikációs csatornát biztosít az emberi agy és a számítógép között, mely ma a gyakorlatban főleg a fogyatékkal élő személyeknek nyújt segítséget a kommunikációban és a mozgásban. Számos más területen is megjelentek: az orvostudományban, a hadászatban, a biztonságtechnikában, a közlekedésben, az adatfeldolgozásban és az oktatásban is. Az agyi elektromos hullámok megfigyelése és kutatása a XIX. század végéig nyúlik vissza. Az azóta eltelt több, mint száz év alatt az agyhullámok számos tulajdonsága került megismerésre. Többek között az ún. P300 hullám is, amelynek szerepe mindmáig ismeretlen, azonban a kutatások azt igazolják, hogy olyan esetek váltják ki, amikor a megfigyelt személy számára ismerős, már átélt helyzetbe kerül. Legerősebben vizuális ingerek tudják kiváltani. Ezt kihasználva, a P300 alkalmas az agy kognitív működésének ellenőrzésére olyan klinikai esetekben, amikor más módon ez nem lehetséges. Emellett kihasználható olyan BCI eszközök  készítésére is, amelyek segítségével felhasználójuk karaktereket tud bevinni a számítógépbe. Az elmúlt évtizedben olyan kutatások is megjelentek, amelyek a BCI alkalmazhatóságát vizsgálják az igazságszolgáltatásban. A legeredményesebb ilyen alkalmazási területe a hazugságvizsgálat.